Magyarországon a hőség és az energiahiány a legforróbb téma az elmúlt napokban. Aki vasárnap este kilátogatott a Papp László Budapest Sportarénába Lenny Kravitz koncertjére, annak mind a kettőben része lehetett. Bár az energiahiány miatt a légkondit kicsit lejjebb csavarták a rendezők az arénában, Lenny energiája bőven kompenzálta a kiesést… Sőt, a 62 éves rocksztár megjelenése még mindig annyira ‘hot’, hogy minket is levert tőle a víz – koncertbeszámoló a helyszínről.
Vida Virág
A koncert előtt egy nappal a Papp László Sportaréna üzemeltetője bejelentette, hogy az országos energiatakarékossági intézkedések miatt csökkentett teljesítménnyel működtetik a légkondicionáló rendszert, amellyel a rendezvény idején mintegy tíz százalékkal kívánják mérsékelni az áramfelhasználást. A helyszínen, a közönség soraiból azonban ebből szerencsére szinte semmit sem lehetett érzékelni. A 37 fokos hőség ellenére a csaknem telt házas aréna végig kellemes hőmérsékletet biztosított, így nyugodtan fókuszálhattunk Lenny kirobbanó energiájára. Igaz, ő volt az, akin leginkább látszott, hogy meggyűlt a baja a meleggel, de még így sem dobta le lila/tüdőszínű bőrdzsekijét, amiből sejtelmesen kilátszott az izzadt, ikonikus felsőteste… Lenny a koncert alatt csuromvizesre izzadt, amivel végül egy rajongó járt jól. Lenny bedobta a törölközőjét a tömegbe, amibe éppen egy másodperccel azelőtt még a mellkasát és az arcát törölte…
Egyébként az amerikai rock ikonról nehéz elhinni, hogy már 62 éves. A színpadi mozgása, energiája és hangja is messze meghazudtolja a korát. Meglepő, hogy az énekhangja ma is ugyanolyan hangszínű, erőteljes és tiszta, mintha a lemezeiről szólna. Lenny a koncert alatt többször is elmondta, mennyire örül annak, hogy újra Budapesten jár – és ez egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a szokásos marketing tuningot tolja a rajongók kedvére. Abból is sejthettük, hogy a lelkesedése valódi, hogy azt is tudta, hogy Budapest-et s-el ejtjük és nem sz-el, ami őszinte érdeklődésre és figyelmességre vall. A koncert alatt folyamatosan kereste a kapcsolatot a közönséggel. Többször lesétált a színpad elé, és megjegyezte, hogy magasról tesz arra, hogy ezzel felrúgja a koncertprotokollt és biztonsági szabályokat. Az este egyik legemlékezetesebb pillanata a koncert fináléjában érkezett el, amikor felmászott a lelátó első soraiba, hogy együtt énekeljen a rajongókkal. Közben autogramokat osztogatott és több közös szelfi is készült. A közönséget emellett számos pengetővel is megajándékozta, amiket a koncert alatt szórt ki a küzdőtér soraiba.
Az előzenekar De’Wayne volt, aki jó felvezetés volt a rock ikon előtt. Lenny megjelenése spontán ovációt váltott ki a magyar rajongókból – ahogyan ez várható is volt. Az első néhány dal azonban még inkább bemelegítés volt és ezt érzékelni lehetett a fokozatosan hangolódó közönség soraiban még a küzdőtéren is. A kezdő nóta, a Bring It On (Hadd jöjjön! Gyerünk! Jöhet! ) egy régebbi szerzemény, de már csak a címe miatt is értelemszerű kezdés volt, jó felütés. Aztán kicsit stagnált a hangulat, igaz, ekkor hallhattunk egy zseniális szaxofonszólót és mintha minden zenész – köztük Lenny állandó és örök szerzőtársa Craig Ross is – megcsillantotta tudását.
Ahogy telt az este, úgy nőtt az intenzitás. Felhangzottak a nagy slágerek, mint a rockos hangzású Dig In és Low, aztán az abszolút világsláger az It Ain’t Over ’Til It’s Over, majd később jött a romantikusabb I Belong to You. A koncert második felére tartogatták a Fly Awayt, az American Womant és – mögöttem lévő fiatal lányok értékelése szerint a világ legjobb tíz rock balladája közé sorolható – Againt. (Az egyik lány először azt mondta, hogy ez a világ legszebb száma, majd utána jött a reálisabb értékelés…) Az estét lezáró Are You Gonna Go My Way pedig katartikus befejezést adott a koncertnek. Már azt hittük, hogy nem jönnek vissza, többen el is indultak a kijárat felé, amikor Lenny újra megjelent a színpadon és annyit kiáltott a mikrofonba, hogy ‘LOVE’. A rajongók sejtették, hogy a Let Love Rule lesz a ráadásszám, amit végül nem csak mi, hanem maga Lenny is katartikusan élhetett meg – ekkor mászott fel a lelátóra, ahol valósággal tartották a rajongók és mindenki vele énekelt. A dalt kb. 10 percesre nyújtotta és ekkor már az egész aréna egy emberként énekelt.
Szokásos módon a koncert egyik legnagyobb erőssége éppen az volt, hogy nem próbálta látványos trükkökkel vagy túlzó vizuális effektekkel elvonni a figyelmet a lényegről. A show végig a zenéről és a zenélésről szólt – Lenny ismét bizonyította, hogy kiváló zenészek és a zenekara végig világszínvonalon játszott. Külön említést érdemel a fantasztikus női dobos, Jas Kayser pontos és energikus játéka, de a szaxofonos is többször kapott hatalmas tapsot szólóiért. Jó volt látni, hogy egy ekkora világsztár is hagyja érvényesülni zenésztársait, akik valóban a produkció egyenrangú résztvevői voltak.
A kifejezetten jó hangulatú koncerten Lenny ismét bizonyította, hogy több mint három évtizeddel a világsiker után is ugyanazzal a szenvedéllyel és hitelességgel képes színpadra lépni hatvankét évesen, mint a kezdetekkor. A budapesti koncert legnagyobb tanulsága talán éppen az volt, hogy a legnagyobb show-t nem mindig a színpadi látvány, hanem a karizma (és nem csak Lenny kidolgozott karizma…), a kiváló zenészek, az élő zene és az élő kapcsolat jelenti az előadó és a közönség között. Lenny, Bármikor visszavárunk Magyarországon!
Fotó: Vida Virág
