Tiltott hatástalanító berendezésnek minősül a dízelüzemű gépjárművekbe beépített olyan berendezés, amely szokásos hőmérséklet mellett az év nagy részében csökkenti a kibocsátáscsökkentő berendezések hatásfokát
Mivel a jármű ilyen hibája nem csekély mértékű, főszabály szerint nem kizárt a járműre vonatkozó adásvételi
szerződéstől való elállás
A kipufogógáz-visszavezetést többek között az érzékelt hőmérséklet függvényében csökkentő szoftverrel felszerelt
Volkswagen márkájú gépjárművek vásárlói az osztrák bíróságok előtt a 2011 és 2013 között megkötött adásvételi
szerződések semmisségének megállapítását kérik.
E bíróságok által előadottak szerint ez a szoftver csak akkor biztosítja a nitrogén-oxidra (NOx) vonatkozóan uniós
szinten megállapított kibocsátási határértékek betartását, ha a külső hőmérséklet 15 és 33 °C közötti marad (a
továbbiakban: hőmérsékleti tartomány). E hőmérsékleti tartományon kívül a kipufogógáz-visszavezetés (EGR) szintje lineárisan 0-ra csökken, ami a kibocsátási határértékek túllépéséhez vezet.
Ezt a hőmérsékleti tartományt a Volkswagen által az uniós jog értelmében tiltott szoftver cseréje érdekében
elvégzett, a szóban forgó járművekbe telepített szoftver frissítése eredményezte. A német szövetségi
gépjármű-forgalmi hatóság engedélyezte ezt a frissítést, mivel úgy ítélte meg, hogy az nem tartalmaz tiltott
hatástalanító berendezést.
Az osztrák legfelsőbb bíróság, a kismartoni regionális bíróság és a klagenfurti regionális bíróság több kérdést
terjesztett a Bíróság elé az ilyen hőmérsékleti tartomány megengedhetőségével és a vásárlókat mint fogyasztókat a
tényállás megvalósulásának idején hatályos európai szabályozás értelmében esetlegesen megillető jogokkal
kapcsolatban.
A mai napon kihirdetett ítéleteiben a Bíróság megállapítja, hogy a 715/2007 rendelet1 5. cikkének (2) bekezdése
értelmében főszabály szerint tiltott hatástalanító berendezésnek minősül az olyan berendezés, amely csak
a hőmérsékleti tartományon belül biztosítja a nitrogén-oxid-kibocsátási határértékek betartását.
A Bíróság e tekintetben kiemeli egyrészt, hogy az 15 °C alatti környezeti hőmérséklet az Unió területén szokásos
jellegűnek tekinthető. Másrészt, hogy az uniós szinten meghatározott kibocsátási értékeket akkor is be kell tartani,
ha a hőmérséklet jóval 15 °C alatt van. Ennélfogva a szóban forgóhoz hasonló szoftver szokásos körülmények
közötti üzemeltetés mellett csökkenti a kibocsátást szabályozó rendszer hatásfokát. Önmagában az, hogy ez a berendezés a kipufogógáz-visszavezető szelephez, a kipufogógáz-visszavezető hűtőhöz és a dízelrészecske-szűrőhöz hasonló, a motortól elkülönülő alkatrészek kímélését szolgálja, nem teszi azt megengedhetővé.
Megengedhető lehet akkor, ha bizonyítást nyer, hogy ez a berendezés szigorúan a motor olyan károsodása
vagy baleset bekövetkezte közvetlen veszélyének elkerülését szolgálja, amelyet a kipufogógáz-visszavezető
rendszer egyik komponensének olyan súlyos meghibásodása okoz, amely konkrét veszélyhelyzetet teremt az
ezzel a berendezéssel ellátott jármű üzemeltetése során. A „használat” csupán akkor indokolt, ha az említett
berendezés vagy az azzal ellátott jármű EK-típusjóváhagyásának időpontjában semmilyen más műszaki megoldás
nem teszi lehetővé az ilyen kockázat elkerülését. A kérdést előterjesztő bíróságok feladata annak vizsgálata,
hogy ez igaz-e a szóban forgó gépjárművekbe beépített hatástalanító berendezések esetében. A Bíróság
ebben az összefüggésben ugyanakkor emlékeztet arra, hogy kizárólag az a cél, hogy a motort megvédjék a
szennyeződéstől és a kopástól, nem igazolhatja az ilyen hatástalanító berendezés beépítését.2
Mindenesetre, még ha a fent kifejtett használat indokolt is, tiltott az olyan hatástalanító berendezés, amelynek
rendes közlekedési körülmények között az év nagy részében működnie kell. Az ilyen berendezés elfogadása
ugyanis azzal járna, hogy a kivétel gyakrabban lenne alkalmazandó, mint maga a tilalom, és a járművek
nitrogén-oxid-kibocsátásának korlátozására vonatkozó elv aránytalan sérelmét eredményezné.
A Bíróság egyébiránt pontosítja, hogy az a körülmény, hogy a hatástalanító berendezést a jármű üzembe helyezését
követően építették be, nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy ez a berendezés tiltott-e.
Ami a nem szerződésszerű (hibás) fogyasztási cikket megvásárló fogyasztók jogait illeti, a tényállás megvalósulása idején alkalmazandó európai szabályozás, mégpedig az 1999/44 irányelv,3 előírta, hogy a fogyasztó az eladótól a fogyasztási cikk kijavítását vagy kicserélését követelheti, kivéve ha ez lehetetlen vagy aránytalan. A fogyasztó csak abban az esetben kérheti a vételár csökkentését vagy állhat el a szerződéstől, ha nem jogosult a nem szerződésszerű fogyasztási cikk kijavítására vagy kicserélésére, illetve az eladó a hibát e módokon nem ész szerű határidőn belül vagy nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta. Mindazonáltal csekély mértékű hiba esetén a fogyasztó nem állhat el a szerződéstől.
A Bíróság e tekintetben megállapítja, hogy egy gépjármű nem mutatja fel az azonos fajtájú áruk
tekintetében szokásos, a fogyasztó által észszerűen elvárható minőséget, így tehát nem szerződésszerű, ha
az ilyen jármű – bár érvényes EK-típusjóváhagyással rendelkezik, éppen ezért a közúti közlekedésben
használható – tiltott hatástalanító berendezéssel van felszerelve.
Ezen túlmenően, az ilyen hiba nem minősül „csekély” mértékűnek, még akkor sem, ha a fogyasztó még e
berendezés meglétének és működési módjának ismeretében is megvásárolta volna a járművet. Következésképpen
főszabály szerint nem kizárt a szerződéstől való elállás.
1 A könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és-karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 171., 1. o.).
2 Lásd ebben az értelemben a Bíróság 2020. december 17-i CLCV és társai (Dízelmotoron elhelyezett hatástalanító berendezés) ítéletét, C-693/18 (lásd: 170/20. sz. sajtóközlemény).
3 A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK irányelv (HL 1999. L 171., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 223. o.).
