2001 márciusában addig soha nem látott árvíz öntötte el a Felső-Tiszavidéket.
„A gátszakadást megelőzően több napig esett az eső a Tisza teljes vízgyűjtő területén.” – emlékezett vissza Tisza István tűzoltó alezredes. A fehérgyarmati katasztrófavédelmi kirendeltség tűzoltósági felügyelője hozzátette, a március 6-i gátszakadásnál ő is ott volt, akkor még szolgálatparancsnokként koordinálta egységét, kárhelyparancsnoki feladatokat végzett.
„Gátsuvadás és -megrogyás volt megfigyelhető a jelentős esőzések és a hatalmas vízmennyiség miatt, megdöbbentő volt. Mindannyian tudtuk, hogy a gátszakadás elkerülhetetlen és erőn felül kell mentenünk, amit csak tudunk!”
A rendkívüli áradás március 3-áról 4-ére virradó éjszaka kezdődött a kárpátaljai folyók felső szakaszán. A vízügyi igaztóság adatai szerint hazánk második legnagyobb folyója Tiszabecsnél egyetlen nap alatt 3,6 métert, a március 6-án bekövetkezett tetőzésig mintegy 8,5 métert, Tivadarnál pedig egyetlen nap alatt 4,7 métert, a tetőzésig 12 métert áradt. A legnagyobb vízhozamot Tivadarnál mérték március 6-án, másodpercenként 4190 köbmétert.
Kruppi István tűzoltó alezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság főügyeleti osztályvezetője akkor a Nyíregyházi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési osztályvezetője volt. „A gátszakadás után az volt az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a vízzel elöntött területeket mentesítsük. Vásárosnamény-Gergelyiugornyánál például a Magyar Honvédség tűzszerészei robbantást végeztek, így vágták át a 41-es számú főutat. Így volt elérhető, hogy a víz továbbvezetése szabályozottan történjen.”
Akkor rendkívüli szolgálati rendben, 24/24 órás váltásban dolgoztak a tűzoltók, valamennyi hivatásos, önkormányzati és önkéntes beavatkozó az árvízi helyszíneken dolgozott, emlékezett vissza Kruppi István. A tűzoltó alezredes hozzátette: „Az árvízkatasztrófával kapcsolatosan a tűzoltók bontási munkálatokat is végeztek. Az árvíz miatt életveszélyessé vált épületeket, elsősorban családi vályogházakat kellett bontanunk. Érzelmileg senkinek nem volt könnyű a húsz évvel ezelőtti természeti katasztrófa!”
Egyebek mellett a Tarpát elöntő vízszintet is mérsékelték. Az Öreg-hegyre vezető utat kézi erővel vágták át a tűzoltók. A védekezésben több mint 15 ezer ember vett részt. A Megyei Védelmi Bizottság elnöke két ütemben húsz beregi település kimenekítését rendelte el. Tarpa, Jánd, Gulács, Tákos, Csaroda, Gergelyiugornya, Hetefejércse, Vámosatya, Gelénes… A természeti katasztrófa teljesen megváltoztatta az ott élők életét. Összesen 11 ezer 191 embert telepítettek ki, 6746 helyi lakos pedig a védelmi munkákra a helyszínen maradt. A védekezési feladatokra be nem osztott állampolgárok személyenként húsz kilónyi poggyászt vihettek magukkal, az állatokat pedig szabadon kellett engedni. A kárfelmérés során mintegy 3200 lakó- és önkormányzati épület károsodását regisztrálták. A kormány vállalta, hogy az árvízkárokat száz százalékban fedezi, húsz évvel ezelőtt ez 32 milliárd forintot jelentett. A helyreállítási munkálatok május elején kezdődtek el és még karácsony előtt befejeződtek.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója, Varga Béla tűzoltó ezredes, tűzoltósági főtanácsos úgy fogalmazott: „A 2001-es árvíznél bebizonyosodott, hogy egy ilyen volumenű katasztrófa elhárításához országos összefogásra van szükség. Az akkori tapasztalatokat az azóta bekövetkezett katasztrófák elhárítása során nagyon sokszor hasznosítottuk más megyékben is.” – tájékoztatott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság.
