Normál esetben tartom a három lépés távolságot a politikától, de az elmúlt hetek eseményei fölött már ha akarnék, sem tudnék átsiklani. Magyar Péter új reménysugárként bukkant fel a magyar közélet egén, lendületet, lelkesedést és motivációt adva az ún. passzív, apatikus tömegnek.
Bevallom, én is megkajáltam. Végre, erre vártunk! Egy sörpocakmentes, modern és lelkes fiatalember, aki jól felépített stratégiával és még jobb kommunikációval halad előre, fokozatosan csepegtetve az információkat, és egyre nagyobb tömegeket maga mellé állítva.
Ismerjük, hogy az arany középút a legjobb, tudja ezt Péter is, hiszen igyekszik is látványosan rajta maradni: nem húz sem jobbra, sem balra, kerüli a szélsőségeket. Pont azt mondja, amit hallani akarnak az emberek. Nagyon jó taktikának tűnik ez, hiszen a követőtábora irdatlan ütemben növekszik. Kicsit olyan az emberek számára, mint a kiszáradt mederben vergődő halaknak egy jó nagy eső, ami visszaadja az életet jelentő vizüket.
Már-már túl tökéletes, hogy igaz legyen. Jók a céljai, jók a tervei. Egyelőre kicsit idealista, néhány kijelentése számomra megfoghatatlan és utópisztikus, de hatásos a kommunikációja, isszuk a szavait.
Nagyon érdekes, hogy a két politikai oldal mennyire különbözően tudja tálalni ugyanazt, az egyébként tényként megtörtént eseményt vagy elhangzott beszédet, mondatot. Imádom nézni a különböző beállítottságú műsorokat, és olvasni az ellentétes oldalak írásait. Kommunikációs szempontból nagyon tanulságosak és érdekesek.
Magánemberként viszont inkább a kiábrándultság és az apátia felé vezető úton való elindulás, vagy inkább visszaindulás kezd úrrá lenni rajtam, miután az ígéretesnek induló történetbe bekúszott ez a magánéleti szál is.
Az egyik oldalon látunk egy fiatal, lelkes, bár már szinte túl tökéletes figurát, aki elsősorban közéleti és politikai húrokat pendített meg, míg a másik oldalon látjuk a kivételesen egy véleményen lévő jobb és baloldali, személyeskedő, nem éppen szofisztikált jelzőket használó megszólalókat, akik egy háromgyermekes család szennyesén ugrálva igyekeznek letörni a fiatal bika szarvát. Az persze nem lényeg, hogy a szennyes alatt ott bujkál valahol az a három gyerek is.
Napok óta figyelhetjük Magyar Péter és volt felesége, Varga Judit házassági tragikomédiáját, tetőpontján Judit Hajdú Péternek adott interjújával.
Vasvári Vivien: “Én hiszek neked és kiállok melletted, Varga Judit!”
A történet természetesen nem vicces. Tudjuk, hogy sajnos nagyon sok nő (és férfi!) él bántalmazó kapcsolatban, legyen az akár fizikai, akár lelki abúzus, mindkettő komoly károkat tud okozni a másik ember életében. Nem kérdés, hogy emellett nem szabad szó nélkül elmenni.
Nem vagyok sem polikiai szakértő, sem pszichológus, sem közéleti elemző. Egyszerű nőként és józan ésszel gondolkodóként felmerült bennem néhány kérdés a történések kapcsán, ami a női szolidaritás-vállalásom ellenére megkérdőjelezi a Judit által elmondottak valóságtartalmát.
1. MIÉRT
Judit szerint a házasságuk második évétől jelen volt az életükben a lelki terror, a megalázás és abúzus. Ennek ellenére mégis szült neki három gyereket, és még azután is visszament hozzá, hogy elmondása szerint Péter egy késsel tartott erődemonstrációt a házukban. Miért? Nem értem.
2. MIÉRT
Bár erről talányosan beszél, de ha jól értettem, a gyerekeket az apjuknál hagyta a válás után, mert nem akarta kitenni őket az érzelmi és egyéb instabilitásnak. Ha (szintén az elmondása szerint) Péter már a nagyfiukat is rendszeresen kritizálta és megalázta, illetve, ha nem képes a szeretet befogadására és kimutatására, mert egy nárcisztikus személyiség, miért vannak jobb helyen nála a gyerekek? Miért jó, ha ilyen mintát látva nőnek fel?
3. MIÉRT
Az ex-igazságügyi miniszter az interjúban többször elmondja, hogy fontosnak tartotta, és meg is teremtette az anyagi önállóságát, illetve, hogy Péter neki köszönhette a beosztásait, ergó nem a nő függött a férfitól, hanem fordítva. Szintén elhangzik, hogy tanult, művelt nő, egészséges érzelmi hátterű családból érkezett, fontos pozíciókat töltött be. Mindezek ellenére, miért maradt mégis egy olyan férfival, aki folyamatosan bántalmazta őt?
4. MIÉRT
Miért tartotta fontosnak, hogy épp most posztoljon a Facebookra, és adjon interjút a személyes szférájába tartozó magánéleti dolgairól, ha a közéleti szempontból fontos kegyelmi üggyel kapcsolatban nem érezte úgy, hogy meg kellene szólalnia?
5. MIÉRT
A beszélgetés során elhangzik egy ilyen mondat Judittól, amit a volt férjéhez intézett:
“Mondja el, mi a baj velem és én aszerint fogok megváltozni.”
Miért, Judit? Miért kell ennyire alárendelnie magát egy másik embernek? Miért kellene önnek vagy másnak megváltoznia azért, hogy megfeleljen a másiknak? Azért ez sem egészséges. A kompromisszum, az alkalmazkodás rendben van, De a meghunyászkodás és saját magunk feladása már nem annyira. Nem vagyok szakértő, de az ilyen hozzáállás nem csak olaj a tűzre egy elnyomó emberrel szemben?
Eddig is tudtuk, csak nem sejtettük
Az interjúban Varga Judit egyértelműen kimondja, hogy Péter azért kapta meg a pozíciókat, mert az ő férje. Ezzel tulajdonképpen elismerte, amit eddig is tudtunk, nevezetesen, hogy hogyan is történnek a kinevezések az Orbán-kormányban.
Szintén kijelenti, hogy Gulyás Gergely és Péter több mint húsz éve barátok, holott korábban Gulyás Gergely egyértelműen cáfolta ezt.
Akkor most mi van?
A tömegeket megmozgató, tíz- vagy inkább már százezrekben reményt ébresztő Magyar Péter-jelenség valóban csak egy mentális gondokkal küzdő volt férj bosszúja lenne a volt felesége ellen?
Valóban csak arra használ minket és a közéletet, hogy megetesse az egóját, és végleg megsemmisítse a volt feleségét?
Azért elég kiábrándító lenne, ha ez valóban igaz.
A kérdéseim ellenére hajlamos vagyok elhinni Juditnak, hogy valóban így éltek. De nem vagyok álszent. Tegye fel a kezét, aki még soha nem szólt be a párjának, barátjának, munkatársának, családtagjának! Nem kritizálta, nem szólta le. Nem hiszem, hogy sok jelentkező lenne.
A mérték, ami nem mindegy. Rossz napja mindenkinek lehet, de mikor már ezek rendszeressé válnak, komolyan el kell gondolkozni azon, hogy mélyen gyökerező problémák lehetnek a háttérben. Még azt is hajlamos vagyok elhinni, hogy Péter egóját bántották a felesége sikerei, ő is akart lenni valaki, és ez a kisebbségi érzése, elnyomottsága, frusztráltsága hozta ki belőle ezt a fajta viselkedést. Azt, hogy egy anyagilag független, intelligens, háromgyerekes nő miért tűri el ezt tizenhat évig, már kevésbé tudom megérteni.
Nyilván nem tudom, nem is tisztem megítélni, hogy kinek van igaza, és őszintén nem is érdekelnek az ő magánéleti dolgaik. Ez az ő ügyük! Kellett volna maradjon…
Engem sokkal jobban érdekel az ellopott pénz, a lassan feledésbe merülő kegyelmi botrány, az egészségügy helyzete, a pöffeszkedő oligarchák, a romló oktatási színvonal és még sorolhatnám. Elnézést kérek, Judit, nagyon sajnálom, hogy lelkileg bántalmazták, de semmi közöm hozzá.
Önnek van egy szerető családja, anyagilag független, felvilágosult nő. Kívánom, hogy az új párkapcsolatában találja meg a boldogságot! A dolgozó emberektől levont adóforintok sorsa, vagy az, hogy a gyerekeink kapnak-e normális képzést, beteg hozzátartozóink pedig korrekt ellátást, kicsit jobban érdekel és több közöm is van hozzá.
A családon belüli bántalmazás és a kiszolgáltatott nők helyzete ettől függetlenül sajnos a társadalmunkban jelen lévő valós probléma, és igenis foglalkozni kell vele!
– Bíró Gabriella –
