Sok gyermek álma, hogy egyszer a piramisok lábánál, régészként áshasson a végtelen sivatagi homokozóban, Egyiptom kincseit keresve. A fiatal archeológus Meredith Brand valóra váltotta sokak álmát, és most Kleopátra (és más őskori uralkodók) ereklyéi után kutat Kairóban. A National Geographic többek között őt kérte fel – mint az American University in Cairo egyiptológus professzorát – , hogy szakértőként kommentálja a sorozatban a megtalált tárgyakat és romokat. A régész izgalmas élményeket mesélt a kutatások és a sorozat készítésének hátteréről az interjúnk során.
Hogyan lesz valakiből egyiptológus?
Valójában a kalandvágy hajtott. Amikor választanom kellett frissen érettségizett lányként, hogy melyik egyetemre menjek továbbtanulni Amerikában, valahogy egyik sem vonzott eléggé, és véletlenül felfedeztem, hogy létezik Kairóban egy amerikai egyetem, a The American University in Cairo. Nagyon izgatott lettem a gondolattól, hogy négy éven át Egyiptomban hallgathatok régészetet, úgyhogy meggyőztem a szüleimet, és belevágtam. Eleinte nem is a régészet érdekelt, hanem inkább az, hogy egy egzotikus országban tanulhatok, megismerhetek egy másik kultúrát, de aztán rettentően érdekesnek találtam az órákat, és teljesen magával ragadott az egyiptológia. Ráeszméltem, hogy tényleg ez az, amit hivatásomnak akarok választani.
A régészet elmélyült, magányos munka, a városoktól sokszor messze, távoli terepeken zajlanak az ásatások. Nem volt zavaró, amikor megjelent egy TV-stáb, és a kameráikkal a régészek válla fölött mindenbe belenéztek?
A feltárásokat közel sem mondanám magányos, csendes munkának. Általában nagyon sokan vagyunk a helyszínen – kollegákkal, helyi felügyelőkkel és sok munkással. Sokszor én éppen a magányt hiányolom, szeretném csendben “beleásni” magam a munkába, úgy, hogy közben senki ne zavarjon. De nem jellemző, hogy ez történne. Ezért aztán, ha egy TV-stáb is jelen van, az már nem oszt nem szoroz! Egyébként a sorozatban az én feladatom az, hogy a régészek különböző aspektusait mutassam be, beszélek a megtalált tárgyakról és a korszakokról. Így én személyesen azt nem tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor egy TV-stáb is velünk van az ásatásokon.
Mi volt a legkülönlegesebb felfedezésed?
Nagyon izgalmas, amikor találunk egy újabb múmiát, vagy előkerül egy szobor. De az én eddigi karrieremben az volt számomra a legkülönlegesebb pillanat, amikor egyszer csak feltártunk egy kamrát, ami tele volt csodálatosan szép cserépedényekkel. Egyébként az én szakterületem éppen az edények, cserépedények kutatása. Volt a teremben egy kis kék fajansz tégely, és amikor felnyitottam, megcsapott a négyezer éves Egyiptom illata… A tégely őskori parfümöt rejtett. Elképesztő pillanat volt, katartikus.
Le tudnád írni, hogy milyen illat áradt belőle?
Nagyon finom illat – kicsit fás, a cédrusfának és a borostyánnak a keveréke. Egészen különleges pillanat volt.
Hogyan képzeljem el a kairói otthonodat? Modern amerikai lakásként vagy tele egyiptomi “kincsekkel”?
Nagyon szeretem az itteni szőnyegeket, úgyhogy van néhány gyönyörű egyiptomi szőnyeg a házamban. Nagy kincsnek számítanak azok az eredeti fotók is, amelyek az 1800-as évek végén készültek az akkori egyiptomi ásatásokon. Szívesen hazahoznék néhány eredeti egyiptomi rajzot vagy edényt, de minden, amit az ásatásokon találunk, az egyiptomi állam tulajdona, és mindent pontosan regisztrálunk. De a kérdésedre válaszolva, igen, a házamban mindenhol Egyiptom van!
Az Egyiptom elveszett kincseiben lenyűgöző, ahogyan az összes archeológus folyékonyan olvassa a hieroglifákat. Mesélj arról, hogyan lehet megtanulni egy négyezer éves képírást?
Hű, a nyelvészet soha nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé! Amikor az egyetemre kerültem, rendkívül nehéznek találtam a hieroglifák megtanulását. Kemény menet volt, sok munkámba telt, sokat kellett gyakorolni. Olyan volt, mintha egy másik idegen nyelvet tanulnál meg az iskolában. És úgy is tanították, ahogy a nyelvtanárok tanítják az idegen nyelveket. De nagyon sok egyetemi társam imádott a hieroglifákkal foglalkozni, mert utána kimentek terepre, és nagyon élvezték, hogy el tudják olvasni az eredeti feliratokat, és sok új felfedezést is tesznek az egyiptológusok azáltal, hogy egy újonnan felfedezett építmény faláról leolvassák, ki építette és mikor. Persze ma már nekem sem gond a hieroglifák olvasása. Csodálatos, hogy négyezer éve Egyiptomban ilyen fejlett civilizáció élt.
Nagyon sok ásatás zajlik a piramisok körül napjainkban is, és tudjuk, hogy már az 1800-as években hatalmas feltárások voltak. A sírrablók kifosztották a területet, a történelemből tudjuk, hogy volt idő, amikor még a mozdonyokat is múmiákkal fűtötték… Hogyan lehet az, hogy még mindig érdekes terep ezek után a régészek számára Egyiptom? Maradt még valami?
Ha valahol nekiállasz gödröt ásni Egyiptomban, akkor ott biztos, hogy találsz valami őskori, egyiptomi tárgyat vagy építményt. Igaz, néha nem azt találod, amire számítottál, de éppen ez teszi a munkánkat még izgalmasabbá, mert mindig benne van a felfedezés lehetősége. Egyiptom egy kimeríthetetlen kincsesbánya a régészek számára.
Fotó: Wadi el-Hudi Expedition
– Vida Virág –
