Az Imagine Dragons szigetes koncertjét nemcsak a hangzás tette emlékezetessé, hanem a frontember, Dan Reynolds felsőteste is. A címben elhangzott mondat egy extázis közeli állapotban lévő rajongó szájából hangzott el valamivel a koncert után. Jogosan. Beszámolónk a Sziget második napjáról.
Délután öt-hat óra körül a Sziget még egy másik arcát mutatta, mint az előző, leginkább a világjárvány előtti években. Nem hömpölygött a megszokott tömeg a főbb útvonalakon, és a színpadok előtt sem kellett attól tartani, hogy összepréselnek bennünket a fanatikus rajongók. Egyedül a FreeDome sátorban lehetett megtapasztalni jelentősebb bulit ebben az időzónában a brit Youngr partiján, ami a hatalmas, piros cirkuszi sátorban szétnézve visszahozta a régi szigetes idők hangulatát. A sátorból kitekintve azonban még mindig hiányzott a valódi Sziget-élmény. Ez a szokatlan állapot valamikor nyolc óra tájban kezdett enyhülni, és az este főfellépőjére, az amerikai Imagine Dragons-ra már alig lehetett beférni a nagyszínpad előtti hatalmas placcra.
Az amerikai banda előtt fél 6-tól a magyar Carson Coma-é volt a nagyszínpad. A csapat derekasan helytállt és meglepő módon sok külföldi szigetező arcán is érdeklődést és figyelmet véltem felfedezni a magyar banda hallatán. Nem kis kihívás az együttesnek és a rendezők részéről is elég bátor vállalás egy túlnyomórészt külföldiek által látogatott fesztiválon magyar nyelvű fellépőt tenni a nagyszínpadra kettővel a nagyfellépő előtt, bár ennek sok éve hagyománya van a Szigeten. A hazai pálya előnye nyilván kijár a magyar zenésztársadalomnak, és a Carson Coma-t a Szigetes teljesítménye alapján meg is illette ez a lehetőség.
Az őket váltó brit Yungblud helyett viszont inkább a Magic Mirror stand-up comedy előadásait választottam egy kis stílusfrissítés miatt. Teljes teltház fogadott, ahol már éppen a német Michael Jäger – tökéletes angolsággal – szórakoztatta a közönséget. Valahol lenyűgöző, ha valaki olyan kiválóan beszél egy idegen nyelvet, hogy humorizálni is tudjon rajta, különösen közönség előtt. Őt követte a britek egyik stand-up nagyágyúja, Ben Norris, aki brilliáns interakcióban, az amerikai ‘roasting’ stílusában szemelt ki magának egy párt a közönség soraiból, akiken a nyelvét élesítette. Érdekesség, hogy a humorista az ismert brit színész Martin Freeman unokatestvére.
Az Imagine Dragons színrelépése teljesen felrázta a Sziget közönségét. A csapat elképesztő profizmussal vitte végig a koncertet, amely három – videós vetítésekkel elválasztott – nagyobb blokkból állt. A videó-installációnak egyébként nem igazán volt értelme, csillagoktól kamillamezőn át mindenféle képek pörögtek egy impresszionista jellegű művészfilmben. Esztétikusnak esztétikus volt, de sehogy sem találtam a kapcsolódási pontot az Imagine Dragons zenei világával. Valaki a közelemben bölcsen meg is válaszolta a “Hát ez meg mi…?” kérdést is. “Discovery Channel lesz” – hangzott a válasz.
A blokkok úgy voltak összeállítva, hogy minden részbe jusson világhírű sláger. Az első blokkban olyan dalok szólaltak meg, mint a Thunder vagy a Follow you. De ehhez a romantikus számhoz már levetkőzött Dan – mindenki örömére.
Az énekes kifogástalan formában van, és nem sajnálta megosztani ezt a látványt a rajongóival sem.
Dan egyébként tudvalevően sok gondot fordít a külsejére és egy sztáredző, Brad Feinberg segítségével érte el a csúcsformáját az elmúlt években.
Később megszólalt többek közt a Bad Liar, a Demons és a Whatever it takes is. Dan Reynolds meghatározó előadói személyisége teljesen betöltötte a színpadot, és a színpadi jelenléte totálisan felfűtötte a hangulatot a Sziget pénteki napján, és ez nem csak a kidolgozott izmainak volt köszönhető…
– Vida Virág –
