Engedélykötelessé tehető-e a lakás turisztikai célú, ismételt és rövid
távú bérbeadása?
Az ítéletről sajtóközlemény készül
Az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én meghozott
ítéletében a Bíróság kimondta, hogy az elektronikus kereskedelemről
szóló irányelv (2000/31) hatálya alá tartozó „információs
társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” kell minősíteni azt a
közvetítői szolgáltatást, amelynek a célja, hogy egy elektronikus
platformon keresztül díjazás ellenében összekapcsolja a potenciális
bérlőket a rövid távú elszállásolást kínáló hivatásos és
magánszemély bérbeadókkal. Mindez a gyakorlatban annyit jelent,
hogy a tagállamoknak erősen csökkentett mozgásterük van az
Airbnb és a hozzá hasonló vállalkozások tevékenységének
korlátozására.
A mostani ügyek a turisztikai célú, ismételt és rövid távú
lakásbérbeadások piaca egy másik szereplőjének, nevezetesen
maguknak a bérbeadóknak a tevékenységére fókuszálnak. A francia
semmitőszék ugyanis azt kérdezi a Bíróságtól, hogy e tevékenység a
belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv (2006/123/EK) hatálya
alá tartozik-e, és mint ilyen a folytatása csak akkor tehető
engedélykötelessé, ha azt valamely közérdekű kényszerítő indok
igazolja, és az engedélyezési rendszer nem korlátozza aránytalanul
a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
A francia bíróság ezzel kapcsolatban arra is kíváncsi, hogy a
bérbeadásra szánt lakások hiánya elleni küzdelem célkitűzése olyan
közérdekű kényszerítő indoknak minősül-e, amely alátámaszthatja, hogy bizonyos földrajzi övezetekben (a jelen ügyekben Párizsban) a
nemzeti szabályozás engedélyhez kösse a magánlakások turisztikai
célú, ismételt és rövid távú bérbeadását.
